Amikor még fiatal voltam, szentül hittem az igaz szerelem létezésében. Olyanéban, amiért mindent feláldozol, kiteljesedsz benne és ha elhagyom ezeket a fellengzős jelzőket, csak annyit mondok, hogy boldog vagy. Örülsz, belekarolsz valakibe, amikor a valóság sikamlós talaja hirtelen kicsúszik a lábad alól.
De, amikor valóban szerelmes leszel, lehet, hogy észre sem veszed, mint ahogy az velem is megtörtént.
Buta, vakságot okozó szemellenző, álarcot viselő igaz érzelmek.
Megálmodod magadnak az igazit, persze csupa nagy betűvel, és eszerint méred a többi férfit, de talán ebben a tudat alatti állapotodban sétálsz el a valódi férfi mellett, aki nem olyan, amilyennek megálmodtad, de lángra lobbant, pedig azt hiszed, hogy ez csak szikra, aki felpezsdít, és nem csak mosolyogsz, hanem tiszta szívből vidám vagy.
Legfőbb gond az összeférhetetlenség, a társadalom ránk vetített normái. Igaz, ezt most könnyű így kijelenteni, de mégis könnyebb ezzel együtt élni, mint hogy tudjam, hogy egyikünk sem elég jó a másiknak. Ha én közeledem te fordulsz el tőlem, vagy pedig fordítva. Talán az időzítésünkben merült ki az elem, vagy alapvetően bennünk van a hiba. Valahogy mindig egy milliméterrel lépünk el egymás mellett.
Ennyi választ el minket egymástól, de az elválaszt.
Most döbbentem rá, hogy mennyire értelmetlen ezeket a dolgokat, gondolatokat papírra vetni, mert ez úgysem változtat a bennem eltemetett érzéseken. Ugyanúgy ellépek melletted, az elem le van merülve, nincs bátorságom kicserélni, nincs bennem akarat, hogy megpörgessem a sors kerekét, és várjam a választ a bennem lévő kérdések valamelyikére.
Instant őrültség, egy kis víz és kész is.
"Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani."
Így jártam anyátokkal c. film
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése