Álomnő vagy lábtörlő?

Mindannyian az első csoportba szeretnénk tartozni. Sajnos, ez nem úgy megy, hogy kiváltjuk a tagságit, vagy helyet bérlünk magunknak, hanem ezt kőkeményen ki kell érdemelni.

Na, nem arról beszélek, hogy minden nap, szuggeráljuk magunkat, hogy nagyobb legyen a mellünk, legyen a kosarunk 100D, vagy legyen kék szemünk és hosszú, selymes, fekete hajunk.

Töredelmesen bevallom, interneten szörfölgetve találkoztam ezzel a felhívással, és mint méltán kíváncsi természet – evidens, hisz nő lennék, vagy mifene – és kellően szkeptikus lévén, nem hittem benne, hisz néhány e-mailtől nem válok a pasik legáhítottabb tárgyává.

De lelkem legbelsőbb bugyrában, mégis megpendült az érzés, mi van ha mégis...?

Aztán, regisztráltam magam, és jött is az első levél. Nem vártam csodát, tréning lévén valóban kiképzést vártam, amolyan női praktikákat, hogy nézz a szemébe, majd résnyire nyisd ki a szádat, amolyan csábítósan, rebegtesd a szempilládat, hasonlókat.

Csalódtam, hiszen ilyesmiről szó sincs, azt sugallja a tanfolyam, hogy minden nő lábtörlő, akit tovább kell fejleszteni, hogy majd egyszer valóban álomnő váljék belőle, aki minden pasit megfoghat magának, és majd egyszer a kacsalábon forgó palotájából kitekint és elégedetten veszi szemügyre az álompasiját, amint épp a reggelit hozza fel neki tálcán.

Említett tréning tanítása szerint, legyünk csábosak, de ne nagyon, mert az riasztó, legyünk titokzatosak, de ne vigyük túlzásba, hagyjuk, hogy a pasik vadásszanak ránk, hisz bennük van a vadászösztön.

Akkor bennünk? A gyűjtögető életmód?

És ekkor elgondolkodtam azon, hogy mit is várnak tőlünk voltaképpen a férfiak?

Legyünk ápoltak, ez természetes. Rendszeresen mossuk a loboncunkat, járjunk manikűröshöz, fodrászhoz, öltözködjünk divatosan, és ne növesszünk szőrt illetlen helyeken.

Most, ebben a cikkben, nem a szőke felpumpált, plasztik egyedekre gondolok, hanem az igazi, kézzel fogható nőre. Aki gondolkodik, önálló, egyedül megáll a lábán és persze, talpraesett.

A férfiak alapos mustra alá vetnek minket, ez tény. Külső jegyeink alapján döntenek, hogy marad vagy elvész, mint Rómában, ahol a feltartott ujj jelentette az életet.

Hogy a régi eszmével éljek az igazi álomnő nem a magazin címlapjáról néz vissza ránk, hanem közöttünk jár és belső értékeit fel kell ismerni, őt magát megismerni és nagy becsben tartani.

"Mi a különbség aközött, hogy egész életedben igyekszel láthatatlan maradni, vagy pedig megjátszod, hogy az vagy, akinek a többiek látni akarnak? Így is, úgy is tettetés az egész."

Jodi Lynn Picoult

Instant őrültség - Szerelmem

Amikor még fiatal voltam, szentül hittem az igaz szerelem létezésében. Olyanéban, amiért mindent feláldozol, kiteljesedsz benne és ha elhagyom ezeket a fellengzős jelzőket, csak annyit mondok, hogy boldog vagy. Örülsz, belekarolsz valakibe, amikor a valóság sikamlós talaja hirtelen kicsúszik a lábad alól.

De, amikor valóban szerelmes leszel, lehet, hogy észre sem veszed, mint ahogy az velem is megtörtént.

Buta, vakságot okozó szemellenző, álarcot viselő igaz érzelmek.

Megálmodod magadnak az igazit, persze csupa nagy betűvel, és eszerint méred a többi férfit, de talán ebben a tudat alatti állapotodban sétálsz el a valódi férfi mellett, aki nem olyan, amilyennek megálmodtad, de lángra lobbant, pedig azt hiszed, hogy ez csak szikra, aki felpezsdít, és nem csak mosolyogsz, hanem tiszta szívből vidám vagy.

Legfőbb gond az összeférhetetlenség, a társadalom ránk vetített normái. Igaz, ezt most könnyű így kijelenteni, de mégis könnyebb ezzel együtt élni, mint hogy tudjam, hogy egyikünk sem elég jó a másiknak. Ha én közeledem te fordulsz el tőlem, vagy pedig fordítva. Talán az időzítésünkben merült ki az elem, vagy alapvetően bennünk van a hiba. Valahogy mindig egy milliméterrel lépünk el egymás mellett.

Ennyi választ el minket egymástól, de az elválaszt.

Most döbbentem rá, hogy mennyire értelmetlen ezeket a dolgokat, gondolatokat papírra vetni, mert ez úgysem változtat a bennem eltemetett érzéseken. Ugyanúgy ellépek melletted, az elem le van merülve, nincs bátorságom kicserélni, nincs bennem akarat, hogy megpörgessem a sors kerekét, és várjam a választ a bennem lévő kérdések valamelyikére.

Instant őrültség, egy kis víz és kész is.

 "Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani."

Így jártam anyátokkal c. film